1. Rész

Kedves Naplóm!

A vöröses fényben úszó égen már csak egy apró töredéke látszik a Napból, ami apránként tűnik el az aprócska domb mögött. A fénye, viszont még egy ideig jól észlelhető, ahogy sugarai beszínezik a felhőket, így azok már narancssárgán tündökölnek fölöttem. Mindig nagy feltöltődés eljönni ide. Leginkább akkor jövök, ha szomorú vagy tanácstalan vagyok valami miatt. Mint most is. 

Csak ülök itt, és várom, hogy megszálljon valami. Valami ihlet, amitől újra szárnyalhatok a siker felé. És itt a siker egy egészen más fogalom. Nemrég megpályáztam egy, talán még nekem is badarságnak tűnő, angol pályázatot, ami abból áll, hogy írsz egy saját novellát, beküldöd, és ha nyersz elutazhatsz két évre Angliába, ahol az egyik leghíresebb napilapnál lehetsz gyakornok, tanuló. Egyszóval a legjobbaktól tanulhatsz, hogy te is a legjobb légy. Ez egy nagy lehetőség lenne, viszont az esélyem erre egy a tízezerhez. Szóval semmi. Szeretek írni, sőt ha jól meggondolom lehet, hogy ezt is szeretném csinálni majd később, viszont ez mégis egy lehetetlen vállalkozás. A Föld bármely pontjáról lehet jelentkezni csupán tíz helyért. És kizárt, hogy ne legyen valaki, aki a hatalmas nagy tehetségével ne előzne meg. Főleg úgy, hogy ahelyett, hogy én is írnám az enyémet, itt ülök, és bámulom naplóm gyűrött lapjait.. Igen, így tényleg mindenkit lealázok.

- Megjöttem. - kiáltottam el magam, mikor hazaértem, majd sebesen felszaladtam a szobámba, hogy felhívjam Szidit, a legjobb barátnőmet. Azóta nem hívtam, mióta az akit nem nevezünk nevén (nem azért, mert félünk tőle, hanem mert egy szánalmas szélhámos) azt művelte velem, és ezért szégyellem is egy kicsit magam. Végtére is a legjobb barátnőm, és hozzá kellett volna először fordulnom, ám én még sem ezt tettem. Tárcsáztam, és már a második csengésre fel is vette. Elég feldúltnak tűnt, így megpróbáltam a lehető legártatlanabb hangon beszélni hozzá.
- Szia Szidi, mizujs? - szóltam bele a készülékbe.
- Mizujs? Te meg vagy kergülve? - hallottam meg zavarodott hangját a vonal másik végén.
- Azt hiszem nem. Miért?
- Miért? Esküzöm kikészítesz Eszter! Kerestelek. Miért nem hívtál vissza? - vette elő azt a tipikus számonkérő hangnemet. Ilyenkor leginkább az aggódó anyukákra hasonlítható.
- Mert...el voltam foglalva. Apa holnap elutazik, vele kellett lennem.
- Persze. Eszter, hallottam mi történt. Ez a pasi nem normális. Komolyan mondom holnap, a suliból már fej nélkül megy haza.
- Jaj ne kezd te is, kérlek. Nem éri meg vele foglalkozni. Lépjünk túl rajta.
- Miért, még ki kezdte? - hát persze, hogy csak ez a két szó maradt meg neki. Elárultam magam, és ezzel ki is ástam a saját síromat.
- Senki. - vágtam rá gyorsan.
- Eszter! - mondta lassan, azzal a tipikus ''úgyis tudom, hogy hazudsz'' stílusban.
- Igen?
- Átmegyek. - jelentette ki egyszerűen, mintha csak azt közölné, hogy esik az eső.
- Dehát este 10 óra és holnap suli.
- Ja. Nem érdekel. 10 perc. - és letette.

- Ez nagyon aranyos! Nagyon sokat jelentesz neki, mostmár nem is tagadhatod. Hű, azt írta, hogy sose tenne veled ilyet, és hogy ''hűséges'' barátod, és hogy nem akar rossz barát lenni, és hogy... - lelkesedett barátnőm, miután elolvasta Jake tegnapi levelét.
- Szidi nyugi. Nem a kezemet kérte meg. Csak tudatni akarta, hogy a barátom.
- Tudom, de akkor is. Ez nagyon aranyos. - mosolyodott el kedvesen. Mindig is azt hangoztatta, hogy mi többek vagyunk barátságnál, még távolságon keresztül is. Talán igaza van. Talán. Viszont akkor sem hiszem, hogy lenne valami értelme is ennek, hisz mégis csak, a párok szoktak találkozni is, nem? Méghozzá személyesen.
- Igen, az. - viszonoztam mosolyát.
- Igazából nem is a gyakornoki állás miatt jelentkeztél arra a versenyre, úgy-e?
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Tényleg érdekel az írás, és így lenne egy biztos okom a szüleim előtt is arra, hogy Londonba menjek. De mindegy. Ez úgyis lehetetlen, te is tudod mennyi az esélyem, hogy megnyerjem. Még ihletem sincs a történethez!
- Mit válaszoltál a levélre? - terelte el figyelmesen a témát. Ezért is ő a legjobb barátnőm, mindig tudja, hogy mi az, ami nekem kellemetlen vagy rossz, és hogy ilyenkor is mit kell tennie.

Feladó: EszterVarady

Címzett: Jake B.
Tárgy: Szia(315)
------------------------------------

Kedves, Jake!

Igazán megható, amit értem teszel, de nem kell fáradoznod miatta. Valóban nem éri meg, hogy akár egy mondatot, vagy szótagot is rápazaroljunk. Ami megtörtént, megtörtént. Nem lehet ezen már változtatni, viszont nézzük a jó oldalát. Ismét tanultam ebből. Máskor talán nem dőlők be ilyen könnyen. Talán. És nyugodtan felszállhatsz a legközelebbi budapesti járatra, nem fogok megharagudni. :) Csak ne vele, hanem velem foglalkozz inkább. 
Ja, és csakhogy tudd, nagyon is fontos, hogy milyen ruha van egy barbien. :) Ez hozza meg a baba varázsát. Sajnos az én koromban, na jó ez most úgy hangzott, mint valami aggastyán lennék, még nem voltak ilyen szépek...de hidd el ez fontos és kész. :) 
Az öreg néni pedig egy ''szárnyas'' fejvadász vagy egyszerűen görkoris pizzafutár lehetett. Ha már itt tartunk, én mozdonykerékpumpáló leszek! :D 
Még 40 percem van beérni a suliba, de nem vagyok sokáig, úgyhogy azt hiszem, hogy ráérek este. :) Addig is szép napot neked!

                                                  Ölel barátod, Essz : ) 

- És ő? Ma írt?
- Még nem...