2013. november 2., szombat

Prológus


Kedves Naplóm!


Már oly sokszor elgondolkoztam azon, vajon mit látnak az emberek bennem, a jó vagy a rossz oldalamat? Egyáltalán érdeklem őket, vagy csak kihasználnak? Eljátsszák, hogy mennyire fontos vagyok nekik, majd ha kapnak egy jobbat, csak úgy ott hagynak, mint egy árvát az utca szélén, tétlenül. Még arra sem hajlandóak, hogy egy megbánt szóval, vagy tekintettel megszánjanak. Miért kell minden egyes tévhitben megélt kapcsolat után rájönnöm, hogy ismét tévedtem, hogy újra átvertek, és a méltóságomat újra porig ásták, sőt még jól rá is tapodtak! Túl hiú volnék, ha szeretném azt hinni, hogy én is számítok valakinek annyit, hogy nem használ ki, törődik velem, ismer, kedves, megértő, őszinte, hűséges, és kitartó, harcol értem ha úgy adatik? Mond, kedves naplóm, mond, hogy nincs igazam és él még legalább egy olyan fiú a világon, aki normális, és olyan aki igazán tökéletes. Nekem tökéletes.
Már annyi mindent átéltem, rosszat, jót. Mégsem érzem úgy, hogy haragudnom kéne valakire magamon kívül. Hiszen én voltam a hibás. Én dőltem be minden hazug szónak, érintésnek, pillantásnak és vallomásnak. Én akartam mindennél jobban szeretni valakit. Valakit, aki igazán megérdemli, és nem neveti ki az olykor bolondos és furcsa viselkedésemet. Elfogad úgy ahogy vagyok, és nem akar mindenáron megváltoztatni. Mert a szerelem már meg van, itt van velem mindig. Csupán egy olyan személyt kell találnom akinél fel is tudnám használni ezt.
De hát a remény hal meg utoljára. Nem igaz?


 Mérgesen csaptam össze kemény borítójú füzetem az asztalon. Nem akartam még magamnak sem bevallani, hogy ismét tévedtem, hogy már megint, mint már oly sokszor bedőltem valakinek, aki nagy valószínűséggel csak játszott velem, és ezzel az a legnagyobb baj, hogy már rég megígértem magamnak, hogy nem teszem többé, nem fogok még szenvedések árán sem egy újabb kapcsolatba vágni. Hogy miért? Egyszerű. Már nem bírok el több csalódást.
 Azért kezdtem el írni, már nem is tudom hány éve, hogy kiírjam magamból mindazokat a szorító, fájdalmas vagy nyomasztó érzéseket, amik szétfeszítik a lelkemet, ha nem oszthatom meg valakivel. Hogy legyen valaki vagy valami akinek elmondhatok, leírhatok olyan dolgokat, csalódásokat, rossz vagy jó élményeket, amiket talán senki mással nem osztanék meg. 
De nem csak a naplóm segít ebben. Nemrégiben, pontosabban majdnem egy éve már, hogy megírtam életem első angol email-ét, azzal a céllal, hogy nyelvet tanuljak, valamint egy új ''lelki társ''-ra bukkanjak. Szerintem senkinek nem volt még ekkora szerencséje, mint amilyen nekem aznap, ugyanis egy olyan segítőkész, jószívű, megbízható, humoros és megértő barátra leltem, amiről sokan csak álmodni mernek. Azóta már mindent tudunk egymásról. Nem telik el olyan nap, hogy ne írnánk egymásnak Jake-kel. Ha nem is email-be vagy webkamerán, de rendes kézzel írott levélben biztos. Mindent tudok róla, és ez fordítva is igaz. A legérdekesebb a dologban az, hogy sosem fogyunk ki a témából, akármiről beszélgethetünk anélkül, hogy valami nyomasztó vagy zavarba ejtő témánál kellemetlenül éreznénk magunkat. Talán még sosem voltam semmiben annyira biztos, minthogy a titkaim, az egész életem nála teljesen biztonságban vannak.
 És hogy magamról is beszéljek egy kicsit elmondanám, hogy 18 éves vagyok, idén fejezem be az iskolát, Budapesten élek, van egy kisöcsém és, ami a legfontosabb, Eszternek hívnak. Csak simán Eszter. Nem Eszti, nem Esztike vagy Eszterke, csak simán Eszter. Vagy talán Essz, de így is csak egy ember szabad szólítson, Jake. Már nem is tudom, hogy ragadt rám? Azt hiszem ez még a legelején történt, amikor kezdtük megismerni egymást, és mivel nem tudta kimondani rendesen a nevem, egyszerűen csak Essz-nek hívott, ami szerintem roppant aranyos, mármint jól esik ha valaki, aki egyébként nagyon közel áll a szívedhez úgy szólít téged, mint senki más, nem?

Mint minden nap ma is email-es ládám átvizsgálásával kezdtem a napom, és mint mindig, most sem csalódtam benne. Nagy megerősített betűkkel tudatta velem, hogy egy új üzenetem érkezett. Módfelett jókedvel kattintottam olvasattlan levelemre, ám ez a jókedv hamar lehervadt arcomról, mikor beleolvasva rám tört a mindennapi szomorúság a kettőnk közti távolságtól, valamint a tegnapi nagy csalódástól.



Feladó: Jake B.
Címzett: EszterVarady
Tárgy: Szia(314)
---------------------------------

Drága, Essz!


Legutóbbi leveledre válaszolva: Szerintem most az egyszer szerencse, hogy távol lakunk egymástól. Annak a fiúnak legalábbis nagy mázlija van. Le sem tudnám írni mit művelnék azzal a ... Szeretném azt mondani, hogy csak viccelek, de sajnos nem. Amikor elolvastam leveled, szinte felültem az első budapesti járatra, hogy megkeressem, és beverjem a fejét. Essz, nagyon sajnálom, tényleg. Nem gondoltam volna, hogy ilyet tenne veled valaki is. Egyáltalán van esze és szeme annak a srácnak, hogy ilyet tesz, hogy elhagy egy ilyen kincset, mint te? Nem tudom felfogni, hogy csinálhatott ilyen aljasságot, én legalábbis biztos nem tettem volna ilyet veled soha...vagyis, érted...na szóval...tudod hogy értem. Na jó inkább befogom.
Kérlek légy erős, nem éri meg, hogy miatta, akár egy könnycseppet is elhullass potyába! Mocskos aljadék, akinek már biztos, hogy egy hatalmas horpadás van az ajtóján, mivel rájött, hogy mit is vesztett el, és azóta csak a fejét üti belé. Na jó ez nagyon rossz volt, ne haragudj!:)
És, hogy ne legyek az a rossz barát, aki feltépi a sebeidet, mert csak erről beszél, inkább másról locsogok. Tegnap nem hiszed el mit láttam az utcán! Egy öreg nénit, aki görkorizott! Nem viccelek, rendesen száguldott az utcákon, még a kutyája is alig tudta tartani a lépést vele. Na meg nekem sem volt időm, hogy elővegyem telefonomat, hogy legalább lefilmezzem... A lényeg, hogy nagyon vicces volt, és szerintem még a fiatalok között is sokan megirigyelték volna tudását. Lehet, hogy valami cirkuszi atléta volt fiatal korában? Vagy egy boszi, aki elikszirt kotyvaszt magának, így csontjait fiatalon tartja... 
A húgom ma kinyügőlte, hogy vigyem el a játék boltba, így délelőtti programom a barbibabák közti választás volt. Azt kellett kiválasszam, hogy melyik elcsépeltebb babának szebb a ruhája. Izgi mi? :) 
Arra gondoltam, ha nincs mára más programod szervezhetnénk egy közös filmezést, van egy jó film, amit szeretnék megnézni, az Éghasadást. Este, pontban 19:10-kor (nálatok 20:10-kor ) órakor kezdhetjük. :)

                                                                        Sok-sok ölelést küld, hű barátod, Jake :)

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nagyon örülök, hogy megtaláltam a blogod!!! Nagyon szépen írsz/fogalmazol. Szívesen olvasnám az írásodat egész nap... :) Remélem minél hamarabb lesz új rész, mert én már izgatottan várom a folytatást! ;)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. :)
      Nagyon örülök neki, hogy tetszik, és megpróbálom minél hamarabb hozni a következő részt :)

      Törlés